A szociálisprobléma-megoldás jellemzőinek (pozitív és negatív orientáció, racionalitás, impulzivitás, elkerülés) feltárására két longitudinális vizsgálatot szerveztünk. Az elsőre 2009 és 2011 között került sor, az első méréskor a diákok 12 évesek voltak (N=180), a másodikra 2012 és 2014 között, ekkor 14 éves diákokkal (N=121) kezdtük meg a felmérést. A két mérésben részt vevő diákok családi háttere (szülők iskolai végzettsége, család összetétele, leggyakoribb szabadidős tevékenység) hasonló volt. A mérések során a Social Problem Solving Inventory–Revised (SPSI–R, D’Zurilla és mtsai, 2002) rövid, 25 itemes változatát alkalmaztuk, az önjellemzés mellett a szülők (anyák) és a pedagógusok (osztályfőnökök) is jellemezték minden évben a diákok problémamegoldását. A háttérváltozókkal összefüggés-vizsgálatokat végeztünk. Az összevont mutatók (a három értékelő ítéleteinek átlaga) alapján a 12–16 éves kor között a pozitív orientáció csökken, folyamatosan nő a negatív orientáció, az elkerülés és a racionalitás, illetve az impulzivitás már az első vizsgált évben magas és ehhez hasonló a további években is. A változások a 14–16 éves kor között intenzívebbek, mint az ezt megelőző időszakban. Az egyes értékelők kismértékben árnyalják ezeket a változásokat, a legszorosabb egyetértés a szülők és a gyerekek, a leggyengébb a szülők és a pedagógusok vélekedése között van. A lányok és a fiúk között 13 éves kor előtt kevesebb területen van eltérés, mint ezt követően, és ezek a különbségek (pl. a fiúkra jellemzőbb a racionalitás) jellemzőek a további években is. A háttérváltozók közül mindegyik évben a család összetétele és a szülők iskolai végzettsége határozza meg leginkább a problémamegoldás öt területét. Az anya iskolai végzettsége főként a negatív orientáció és az elkerülés, az apa végzettsége a racionalitás és a pozitív orientáció alakulásában játszik nagyobb szerepet mind a 12–14, mind a 14–16 éves kor között. A vizsgálatok eredményei alapját képezik a 2015 őszén kezdődő fejlesztési programnak.